Az agility

Az agility története 1978-ban Birmingham-ban kezdődött.

A kutyakiállítások része volt a nagyérdemű látogató közönség szórakoztatása. Amit természetesen olyan bemutatókkal oldottak meg, amelyeken a kutyatartás gyakorlati jelentőségét híven bemutatni képes kutyasportok képviseltek.

Nem volt ez másként ezen a kiállításon sem.

A sors úgy hozta, hogy egy olyan kreatív embert bíztak meg ennek a bemutatónak a megszervezésével, aki - bár elkötelezett kutyás, de egyben "nagy" ló imádó is volt.

Peter Meanwell lovastisztként szolgált a seregben. A fejében megfogalmazódott igény világos volt - olyan bemutatót kell szervezni, ami minden látogatót meggyőz arról, hogy a kutyatartásnak vannak még felderítetlen perspektívái.

Az volt az ötlete, hogy a kutyákat és a gazdáikat egy olyan feladat elé állítja, ami nagyon hasonlít a díjugratásra.
A leküzdendő akadályelemek adottak voltak a díjugratásból, csak át kellett méretezni "kutya szintre", és egy adott - Best in Show ring - területhez kellett rendelni.

Így alakult ki az első agility pálya, ami egy 8-as vonalvezetésű, fix akadályokból és akadálysorrendből álló feladatot jelentett minden páros számára.
A fix sorrend szó szerint értendő, vagyis minden résztvevő idejekorán (még a verseny előtt) tudhatta, hogy milyen feladatra kell felkészíteni a kutyáját.

A 8-as vonalvezetésű pálya metszéspontjában egy asztal állt, ahonnan a kutyák rajtoltak és ahová a futam végén felugorva a feladatot befejezték.

Bár ma már ez mindannyiunk számára megmosolyogtató, de tiszteljük, hiszen ebből fejlődött ki a mai agility. A mezőnyben csak az őrző-védőből átrándult kutyák indultak - egyetlen méretosztályban.
A versenyszerű bemutató osztatlan sikert aratott a kutyások és a nézők között egyaránt. És következett a hasonló versenyek sokasága.

A kezdetnek nevezhető versenyeken szerzett tapasztalatok alapján - lévén, hogy egyre nagyobb létszámmal jelentkeztek indulni szándékozó Klubok és versenyzők - a szabályzat változtatási igényének kényszere hamar megjelent.

Anglia két egymástól távoli pontján élő - akkorra már jól ismert és elismert kutyakiképző John Gilbert és Peter Lewis -, egymástól függetlenül elkezdte kidolgozni a változtatás módját. Az csak a sors kifürkészhetetlen üzenete az utókornak, hogy ez a két ember egymásra talált - talán nem véletlenül, hiszen mindketten azonos alap elképzeléssel kezelték a munkát. A gondolatuk lényege az volt, hogy miként lehet sporttá fejleszteni az agilityt. Ettől kezdve közösen dolgoztak az ügyért.

• Bővítették az alkalmazható akadály elemeket, pl. a kontakt zónás akadályokkal, távolugróval, kúttal stb. És meg is tervezték azokat.
• A futamokon teljesítendő akadálysorrendet ismeretlenné tették a gazda és a kutya számára.
• A felállított pályához szintidőt rendeltek.

És megfogalmazták az első agility szabályzatot. Megjegyzem mindez 1980-81-ben történt és Angliában kisebb változtatásokkal még mindig ez a szabályzat az érvényes.

Ezért joggal nevezhetjük John Gilbertet és Peter Lewis az agility atyjának.

Ettől kezdve az agility fejlődése szárnyakat kapott, mert már rendelkezett minden olyan lényeges elemmel, ami alkalmassá tette arra, hogy az agility igazi sporttá váljon.

Egyre több Klub kezdett agility képzésbe és lassan - a nevezési létszám miatt - az agility Angliában kinőtte a Dog Show-k kínálta lehetőségeket. Bár tény, hogy a mai napig sem létezik olyan kutyakiállítás, ahol ne rendeznének agility bemutatót Angliában. Sőt ezek közül verseny tekintetben is igen kimagasló rangja van a Crafts keretében megrendezett - ma már - nemzetközi Agility versenynek.

A nagy agility versenyek Angliában egyben nagy, családi happeningé alakultak, ahová családostól karavánnal, sátorral érkeztek a résztvevők. De ennek megszervezéséhez már kevésnek bizonyult egy-egy Klub, így hát profi szervező cégek vették át ezt a feladatot.

Méret-kategóriák

Három méret kategória létezik:

S (Small): 35 cm marmagasság alatti kutyák számára

M (Medium): 35 cm és magasabb, de 43 cm-nél alacsonyabb kutyák részére

L (Large): 43 cm és magasabb marmagasságú kutyák részére

1 Általános

            − A küzdőtér mérete, ahol a pályát felállítják minimum 30x40 m. Ezen a területen belül az akadályok legalább 20x40 m területet foglalnak el.

            − A pálya valóságos hossza 100 – 200 m, a teljesítményosztálytól függően legalább 15, de nem több mint 22 akadállyal, ebből legalább 7 ugró akadálynak kell lenni (magasugró, fal, karika). Egy szabványos versenyen legalább 10 ugró akadályt kell elhelyezni.

Ugróakadályok: 

Magasság: L: 55 - 65 cm. - M: 35 - 45 cm. - S: 25 - 35 cm.

Zónás akadályok:

Palló:   Magassága: minimum 1,2 m, maximum 1,35 cm.

Az elemeinek hossza minimum 3,6 m, maximum 4,2 m, és a szélessége 30 cm

Hinta:   Hossza minimum 3,65 m, maximum 4,25 m, és a szélessége 30 cm.

Palánk: A palánk két elemből áll.

 A szélessége minimum 90 cm, amely a talpáig 1,15 m-re szélesedik.

 A csúcsának magassága 1,7 m

Minden zónás akadály fel- és lejáratánál 90 cm hosszú, úgynevezett kontakt zóna van, amelyet a kutyának legalább 1 lábával érintenie kell. Ezt a kutyák egészségének védelmében vezették be, így ugyanis a felvezetők nem tudják sérülésekbe hajszolni kutyáikat.

Megtagadás

Megtagadásos hiba keletkezik; ha a kutya megáll az akadály előtt, vagy a pályán. A kutya kiszalad, vagy elszalad az akadály mellett, a karika és tartó szerkezete között ugrik, vagy átsétál a távolugrón. A kutya bedugja a fejét vagy a lábát a kukacba és visszalép, vagy megfordul a kukacban.

A megtagadást javítani kell, ennek elmulasztása kizárást jelent.

5 hibapont jár érte, egy érvényes futam alatt 2 megtagadás gyűjthető be, a 3. megtagadás egyben kizárást is jelent.

5 hibapont adható még, egy futam alatt bármennyi:

- az ugróakadályok rúdjának leveréséért

- a kontakt zónák átlépése, átugrása miatt

- a kutya felvezető általi érintéséért

- az akadályok felvezető általi érintéséért

Versenyen minden 18 hónapos kort betöltött egészséges kutya indulhat.

Teljesítmény osztályok:

• kezdő (nem hivatalos) akár mennyiszer lehet indulni kezdő kategóriában, mivel nem hivatalos kategória nincsen előre lépés sem. Csak alkalmanként hirdetnek számukra versenyzési lehetőséget. A kezdő kutyák és sokszor szintén kezdő felvezetők számára remek alkalom a versenyszituáció kipróbálására.
• A1 kategória az első hivatalos szint, aránylag egyszerű vonalvezetésű pályákkal, amennyiben legalább két különböző bírónál 3 hibátlan agility futamot fut a páros, akkor egy kategóriával feljebb lép. A szintidő meglehetősen tág, kisebb sebességgel is teljesíthető.
• A2 kategória már technikásabb pályákat tartalmaz, ebben a kategóriában szintén legalább két különböző bírónál 3 hibátlan és egyben dobogós helyezés szükséges a feljebbjutáshoz. A feljebbjutáshoz az open agility futamok is számítanak, ezek nagyjából egy A2-es kategóriájú pályának felelnek meg, de mindhárom kategória együtt versenyez. Itt már kissé csökkentik a szintidőt.
• A3 kategória, itt már a bírók igyekeznek igazi fejtörő pályákat tervezni, nagyon sok technikai elemmel. A szintidő eben az osztályban már leszűkül. Átlagosan 4-5 mp/sec sebesség az elvárás.

Agility pálya: Tartalmazza a zónás akadályokat is.

Jumping pálya: Nem tartalmaz zónás akadályokat.

Versenyeken általában 1 agility és 1 jumping pálya szerepel, de lehet speciálisan 1 jumping és 2 agility egy szintes és egy open, vagy épp fordítva. Létezik úgynevezett agility vizsga, amit A1 és A2 szinten hirdetnek meg, legalább két bíróval, 3 – 3 szintes pályán, itt akár egy verseny alkalmával lehetősége nyílik a párosnak egy kategóriával feljebb lépni.

A pályarajzok ismeretlenek a versenyzők számára és az akadályok teljesítésének sorrendje is. A futamok előtt kategóriánként és méretenként 8 perc áll rendelkezésre a pálya memorizálására, a „pályabejárásra”.

Versenyek típusai:

• Kutyaiskolák, vagy klubok által szervezett versenyek, esetleg versenysorozatok, ahol a sorozatot összesítve is díjazzák.
• Európa Open, ahova az FCI-MEOE által szervezett válogató után lehet kijutni.
• FCI Világbajnokság, ide szintén az FCI-MEOE által szervezett válogató rendszer leküzdése után lehet kijutni.

Hazánkban két szervezet foglalkozik agility versenyek szervezésével:

• FCI-MEOE-Agility Sportbizottság (ASB)
• Magyar Agility Szövetség (MAGISZ)

Edzés – felkészülés versenyekre

Agilityzni bármilyen egészséges kutyával lehet. Rendkívül hasznos különösen városi kutyások számára. Mozgáslehetőséget kínál mind a kutya, mind pedig gazdája számára. Nem utolsó sorban az agility iskolákon hasonló érdeklődési körű emberekkel töltheti szabadidejét. Az iskolákon vezető edzők foglalkoznak a tanítványokkal, alapkövetelmény, hogy a kutya legyen engedelmes, behívható, maradjon helyben. És legfontosabb, hogy jó kapcsolat legyen kutya és a felvezető között, hiszen ezt a sportot nem lehet pórázon végezni, tehát a kutyának értenie kell a felvezető utasításait, testjeleit, ehhez elengedhetetlen a jó kapcsolat, fontos a szemkontaktus.

Agilityt tanítani csak pozitív megerősítéssel lehet, jutalomfalattal, játékkal, labdával, klikkerrel. Az agility pályák környezetéből az agresszió teljes mértékben száműzve van, ha agressziót tapasztal a bíró, azonnal kizárja a párost a versenyzésből. Nagyon vigyázni kell, mert valóban a legkisebb jele az agressziónak azonnali pályaelhagyást von maga után, és ebben a szűk kutyás társadalomban nem vet jó fényt arra felvezetőre, akivel ez megtörténhet.

Eleinte az együttműködést kell megtanulnia a párosnak, hogy az akadályokat úgy kell leküzdeni, hogy nem a gazdával együtt szaladunk át a két rúdtartó között, később már jöhetnek 2, majd 3 akadályból álló egyenesek, ahol tudatosul a kutyában, hogy ezeket neki önállóan kell teljesítenie. Eleinte nincsen verőléc feltéve, amikor már a kutya megszokta a gazdi irányítását, akkor eleinte kb. 5-10 cm magasságra tesszük a léceket és ezt csak nagyon lassan emeljük a végső magasságig. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a kutyának az adott magasság nehézséget okoz, lejjebb tesszük, és javítunk az ugrástechnikán, majd újból próbáljuk feljebb tenni a léceket. Amennyiben ismét sokat hibázik a kutya, mindig visszalépünk.

Fokozatosan minden akadállyal megismerkedik a páros, ezután kezdődhet az úgynevezett handling, ami a kutya irányítás technikai része. Lépésről lépésre egyre bonyolultabb elemeket tanulnak meg, az egyenesek után jön a front cross (szemből keresztezés, amikor úgy váltunk vezető kezet, hogy közben a kutya előttünk van), majd jön a blind cross, a vak keresztezés, amikor úgy váltunk vezető kezet, hogy közben a kutya mögöttünk van, vagyis nem látjuk. Azonos kézen tartott gyors fordulás (Ketchker), hogy ne körbe keljen fordulni a kutyával, hanem egy gyors ellentétes fordulattal. Megtanítjuk a kerültetve ugrást, amikor a kutya úgy ugorja meg az akadályt, hogy megkerülve azt felénk ugorja meg.

Az agility legnehezebb elemei a szlalom, amely 12 rúdból áll, a rudak 60 cm távolságra vannak egymástól. Mindig úgy kell végrehajtani, hogy a kutya bal válla felől kell kezdeni a szlalomot. Hosszú és bonyolult folyamat a tanítása, lehet mutogatva, folyosós rendszerrel, 2 elemes tanítással, amit folyamatosan bővítenek, V szlalommal, stb. A lényeg az, hogy a kutyának meg kell tanulnia önállóan szlalomozni, ez rendkívül sarkalatos pontja a felkészítésnek.

A következő sarkalatos pont a zónák megtanítása, ugyanis a kutyák, ha rájuk bíznánk, szinte kivétel nélkül átugrálnák a zónákat. Ezért magát a pozíciót szokták hosszadalmasan megtanítani a kutyáknak. A cél az, hogy minél gyorsabban végigjutva a zónás akadályon a kutya beleálljon a pozícióba (2on/2off) két láb fent az akadályon, két láb lent a földön. Vannak akik, running contactot (futó érintést) tanítanak a kutyának, ahol a földre fektetett akadályokon egy speciális mozgásformára jutalmaznak rá, vagyis a lényeg, hogy a kutya folyamatos futással küzdje le a zónás akadályt, vagyis ne ugorjon, a zónás akadályokat e közben folyamatosan emelik a végső magasságig. Mindkét folyamatnál fontos, hogy amennyiben romlik az eredmény, vissza kell lépni a tanítási folyamatban és türelmesen haladni előre.

Amennyiben elég ügyesek vagyunk és fiatalon, 6-8 hónaposan elkezdjük az agility tanítását kutyánknak, előbb nem érdemes, mivel az ízületeinek egészségét veszélyeztetjük, nagyjából másfél két éves korára kapunk egy olyan kutyát akivel már elindulhatunk versenyeken is.

Pumi az agility pályákon

De beszélhetnék a mudiról is vagy amennyiben nem akadályozná a rengeteg szőr a puliról is.

Eleinte, mint az agility történetében már említettem őrző-védő kutyákkal kezdtek el agilityzni, de rájöttek, hogy az ó testalkatuk nem alkalmas a gyors haladásra, és az ízületeiknek sem tesz jót az ugrálás, ezért eleinte, mint azért szintén őrző-védőt fajtát, elkezdték favorizálni a belga juhász kutyákat, akik a könnyebb csontozatuknak köszönhetően sokkal alkalmasabbak erre a sportra. Sokáig uralták is maxi kategóriát. Majd megtalálták a border colliet, aki intelligenciája, fürgesége és jó mozgása révén hamar sztár lett és maradt is a pályákon.

Nem véletlen, hogy ebben a sportban nagyon jól szerepelnek a juhász kutyák, hiszen rendkívül agilisek, szívesen működnek együtt a gazdáikkal, ezért jól irányíthatók és mindegy nekik, hogy egy nyájat kell terelniük a gazdájuk irányításával, vagy egy akadálysort leküzdeni.

Hazánkban és külföldön is sok nemzetközileg is sikeres pumis vagy mudis páros van az agility pályákon, leginkább medium kategóriában, de a kan kutyák, és pár szuka közül sokan nem vallanak szégyent a maxi kategóriában sem. Maxi kategóriában az aránylag alacsonyabb méretüket kárpótolja a jó ugrótechnikájuk és könnyed felépítésük. 

Szabó Andrea Csilla