Ugrás a fő tartalomra

PumiPower (english)


Angelika Bradl and her pumis


-Hello Angi at first we would like to congratulation about your EO and the Swiss results.
-Thank you 



- How did you meet this breed?
- I met my first pumi 12 years ago at an agility-seminar with Roland Lutz from Luxembourgh. First I thougt about his pumi Tammy: "Oh, not really a good looking dog". But as I saw her running agility, I was impressed. I got the opportunity to run her some parts of the seminar and I was impressed, she had the "fire". But - I didn´t like how she looked. Two years later I met Roland and Tammy again, and this time he has also his young pumi "Gipsy" - and  I fell in love with her and the breed!




-How long did you compete?
-I started competing in spring 2002 with my first dog Asteria, a large mix-breed. The year before I started to train agility on my own. In my club that time were some obstacles - but nobody who knows anything about agility. I bought a book and started.




- What is your opinion for the pumi's work?
-Pumis are great! And a rare breed in agility - I´m not "as usual" and so my dogs . If you want to get a really fast pumi in agility you have to have a lot of enthusiasm and you have to be fast also. And you have to be absolutely fair - means: If it is your fault, don´t blame the dog! And it is always the human making mistakes .... You have to accept that most pumis work loud in their enthusiasm.


- Please introduce your dogs in a few words.
-My oldest is Dana (without kennel-name) from a breeder in Belgium. Her grand-father was Miklos, the most famous agility-pumi from Finland in the 1990s. Dana will be 10 in Decemeber. I started with her in large, she has 45 cm. Nevertheless she started at EO 4 times and won some competitions in A3. Phoebe, Aprodombi Hurrikan, my actual champion, is 6 years old. She competed at EO 4 times up to now. Unfortunately we couldn´t qualify for an AWC. Phoebe is absolutely great, fast, full of eager to work and beside the course quiet and balanced. I am very thankful for Petra, the breeder, to get this dog. Malou, "Cosma de la ville aux trois vallees" is my youngest. I got her from Germany. She is totally different to Phoebe in agility - althouht the result looks now nearly the same. Malou needs the experience and confidence to show her talent in a competition. But she is geting faster and faster every training and every competition and when it is going on like this she will be a really rocket.




- What competitions did you participate, and what results?
-A lot. The biggest: EO, Austian Championships, AWC-Selections, Austrian Championate, ... Competitions in Germany, Sweden, Belgium and Switzerland, beside EO. Titles: I earned some, but I don´t really care about .... most important thing for me in agility is: Have fun with your dog!




- Wich result are you proud?
-I´m not proud of results, I´m proud of my dogs and the results of my work with them.
-Thank you, and good luck with your young pumi too!

YouTube Channel: pumipower

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor a kutya nem bohóc, hanem családtag

  Mint mostanában annyi minden, ez a gondolatmenet is egy kommenttel indult. Egy képen egy pumi volt látható: ruhában, kiscipőben. Valaki odaszúrta alá: „Miért kell bohócot csinálni a kutyából?” A kommentelő egy dolgot nem vett figyelembe: a kép Finnországban készült. És Finnországban a tél nem metafora. Itt az, hogy mínusz húsz fok van, nem szélsőség, hanem időjárás. Az, hogy a hó betapad a kutya talppárnái közé, nem elméleti lehetőség, hanem mindennapos probléma. A kiscipő nem divatkellék, hanem eszköz: azért van, hogy a kutya tudjon futni, megállás nélkül, fájdalom nélkül, anélkül, hogy ötpercenként ki kellene szedni a jéggé fagyott havat a mancsai közül. És igen, itt északon – Finnországban, Svédországban, Norvégiában – a mínusz húsz, mínusz harminc, néha mínusz negyven fok nem egy-egy éjszaka, hanem hetekig, akár hónapokig tartó valóság. Ez nem trend. Ez alkalmazkodás. Azért ütött meg ez a komment, mert eszembe juttatta: Magyarországon húsz–huszonöt éve ugyanez a gondol...

Kutyabeszéd

    A kutyák évezredek óta a társaink, és az idők során egyedi módokat fejlesztettek ki a velünk való kommunikációra. Az emberekkel ellentétben, akik elsősorban a verbális kommunikációra támaszkodnak, a kutyák különféle jeleket használnak érzéseik és szándékaik közvetítésére. Ezeknek a jeleknek a megértése nagymértékben erősítheti az emberek és a kutyák közötti kapcsolatot.   A kutyák rendkívül kifejező állatok. A kommunikációhoz testbeszédet használnak, például farokcsóválást, arckifejezéseket és fülelhelyezést ami a pumi esetében különösen jellemző, ugyanis rendkívül „játékos” fülei vannak. A   farok csóválás gyakran boldogságot jelent, míg a lapított fülek félelmet vagy agressziót jelezhetnek. Ezeknek a vizuális jeleknek a felismerése elengedhetetlen a kutya érzelmi állapotának értelmezéséhez. Az ugatás, morgás, nyafogás és vonyítás mind olyan hangzás, amelyet a kutyák önkifejezésre használnak. Minden hangnak a kontextustól függően eltérő jelentése lehet...

Egy kölyök menü rendel

Mikor a gyanútlan kölyökkutya-gazdi egy facebook csoportban felteszi a kérdést, hogy milyen tápot etessen a blökivel, mert eddig semmi nem vált be, akkor még nem is sejti, hogy milyen méhkasba tenyerelt. Az eddig cuki ebeket posztoló emberek, hirtelen tüzet okádó sárkányokká és dietetikus profeszorokká változnak. Ekkor ki-ki a saját vérmérséklete szerint, de a legnagyobb magabiztossággal fogja ajánlani azt a tápot vagy étrendet ami a kutyáinál bevált. Az itt felsorolt 50 féle tápból kellene kiválasztani egyet. Vagy megtudnia azt, hogy neki nem is való kutya, ha képtelen a jószágnak főzni. Vagy, hogy ki kit tart hülyének a csoportban. Arra azonban nem gondolnak, hogy annak ellenére, hogy mindenki szerint a másik teljesen szakszerűtlenül és ráadásul még rossz időben is etet, mindenkinek a kutyája életben van. És nem is az éhhalál fog végezni vele. Az igazság az, hogy ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnia mindenkinek akinek válogatós kiskutya jutott. Fel kell ismerni, ha csak szórako...