Pumi Magazin

Mikor a gyanútlan kölyökkutya-gazdi egy facebook csoportban felteszi a kérdést, hogy milyen tápot etessen a blökivel, mert eddig semmi nem vált be, akkor még nem is sejti, hogy milyen méhkasba tenyerelt. Az eddig cuki ebeket posztoló emberek, hirtelen tüzet okádó sárkányokká és dietetikus profeszorokká változnak. Ekkor ki-ki a saját vérmérséklete szerint, de a legnagyobb magabiztossággal fogja ajánlani azt a tápot vagy étrendet ami a kutyáinál bevált. Az itt felsorolt 50 féle tápból kellene kiválasztani egyet. Vagy megtudnia azt, hogy neki nem is való kutya, ha képtelen a jószágnak főzni. Vagy, hogy ki kit tart hülyének a csoportban. Arra azonban nem gondolnak, hogy annak ellenére, hogy mindenki szerint a másik teljesen szakszerűtlenül és ráadásul még rossz időben is etet, mindenkinek a kutyája életben van. És nem is az éhhalál fog végezni vele. Az igazság az, hogy ezt a küzdelmet egyedül kell megvívnia mindenkinek akinek válogatós kiskutya jutott. Fel kell ismerni, ha csak szórako

    A kutyák évezredek óta a társaink, és az idők során egyedi módokat fejlesztettek ki a velünk való kommunikációra. Az emberekkel ellentétben, akik elsősorban a verbális kommunikációra támaszkodnak, a kutyák különféle jeleket használnak érzéseik és szándékaik közvetítésére. Ezeknek a jeleknek a megértése nagymértékben erősítheti az emberek és a kutyák közötti kapcsolatot.   A kutyák rendkívül kifejező állatok. A kommunikációhoz testbeszédet használnak, például farokcsóválást, arckifejezéseket és fülelhelyezést ami a pumi esetében különösen jellemző, ugyanis rendkívül „játékos” fülei vannak. A   farok csóválás gyakran boldogságot jelent, míg a lapított fülek félelmet vagy agressziót jelezhetnek. Ezeknek a vizuális jeleknek a felismerése elengedhetetlen a kutya érzelmi állapotának értelmezéséhez. Az ugatás, morgás, nyafogás és vonyítás mind olyan hangzás, amelyet a kutyák önkifejezésre használnak. Minden hangnak a kontextustól függően eltérő jelentése lehet. Például egy halk

  Mikor a tenyésztőtől elhozzuk a puminkat, akkor egy tiszta kis szőrmackóval térhetünk haza. A körmei le vannak vágva a szőre pedig meg van igazítva. Az első két hétben nincs tennivalónk a szőrével. Ezalatt az idő alatt beilleszkedik az új családjába. Ezt követően kezdhetjük el a szoktatását a nyíráshoz és az egyéb ápolásokhoz. Fontos, hogy megszokja a fürdetést a fésűt, az olló csattogását és a körömvágó ollót. A fogkefe használata ilyenkor még korai, de a szájába nyúlkálhatunk nyugodtan, ezzel elérve azt, hogy későbbiekben a fogak ápolását elvégezhessük gondtalanul. A szoktatási időszakban a fésülés és a nyírás csak néhány perces folyamat legyen, amit jutalomfalattal honoráljunk. Kölyökkorban a végbél körüli terület nyírása nagyon fontos, valamit a fülkagyló és a szem körüli területek tisztán tartása.    4 és 6 hónapos korában érdemes egy nagyobb nyírást eszközölnünk, hogy szabaduljunk a kölyökszőrtől és, hogy adjunk valami csinos formát kedvencünknek. Ha kiállításra szeretnén